2008. nov. 30. 14:45 - írta ejj A beígért ismétlésként újra megnéztem a Pilonon-t. Az előadás megint nagyon tetszett, bírom az egészet, kikapcsolt, feltöltött. Akinek lesz még lehetősége megnézni, tegye.


2008. nov. 30. 14:42 - írta ejj Párizsi élet: Nekem tetszett, elvoltam vele. Olyan operett. :-) Bevallom őszintén, hogy már két nap elteltével bármelyik operettet kevelem a többivel. A szereposztás: Dániel Gábor, Kalocsai Zsuzsa, Peller Károly, Bódi Barbi, Jantyik Csaba, Vadász Zsolt, Lukács Anita, Peller Anna, Sas Évi, Papadimitriu Athina és Marik Péter volt. Sas Évi kiemelkedően tetszett, bár kis szerepe volt, és az egész darab kiállítása megfelelt az elvárásoknak.


2008. nov. 30. 14:35 - írta ejj Sajnos erről a Csókos asszonyról nem nagyon tudok véleményt formálni, egy rosszullét miatt ott kellett hagynom az előadást a 2. felvonás után. Úgyhogy adósa is vagyok :-) még az alkotóknak egy újra-nézéssel. Amire emlékszem: A díszlet, a jelmezek megszólalásig hasonlítottak a pár éve Miskolcon játszott előadáséhoz. Huszti Péter nem tetszett, nem énekelt jól és nem éreztem semmilyen átélést sem a játékában. Mahó Andrea megfelel az operett-klisének mint kis primadonna, de játékra nekem mindig üres marad. Homonnay Zsoltot pedig, ugyancsak Miskolcon, láttam ennél milliószor jobb Dorozsmainak.


2008. nov. 30. 14:26 - írta ejj Este mentünk megint a színházba, a Charley nénjé-re. Hát ez már sokkal kevésbé tetszett. Mondjuk legalább jól stílusban volt tartva, angol házakkal, angol ruhákkal. De sokkal több volt a mellényúlás és rossz szereplő. Meg nyilván ez megint az a stílus, ami nekem nem kifejezetten... Legjobban Kincses Károly (Indiából visszatért ezredes) tetszett, magam is meglepődtem, jó volt prózában (különben operaénekes), humoros volt és mégis olyan angol tartással megáldott királynő katonája. Seres Ildikó (Charley nénje, az igazi) szokásosan idősebb díva, jó volt. Most Szirtes Gábor (a szomszéd) is tetszett nekem, bár a szokásos figurát hozta, de aranyos volt és ahogy be volt szárítva a haja. :-D A fiatalok viszont... Keresztesi László (Charley barátja) egyre inkább mű, modoros, nem érzi, nem meri, nem tudja csinálni, nagyon beszél, nagyon játszik. Derecskei Zsolt (Charley) eggyel jobb volt, de ő meg énekelni nem tud. A lányok teljesen felejthetőek voltak, a két fiú szerelmei, Szegő Adrienn és Szirbik Bernadett, utóbbira baklövés volt ráosztani is és látványosan derogál neki ez a szerep. Jancsó Dóra rossz volt sajnos, ripacs és idétlen. Tényleg nem tudom, ezt kérik-e tőle, de mindenesetre ez a lány nem ilyen ebben a darabban. Nem ennyire idétlen és Hamupipőke mostohalányos, hanem naiv és sokkal finomabb. Énekelni jól énekelt, kivéve, mikor előjött a torkozása, de Seres Ildikóval szép volt a daluk. Molnár Sándor Tamást (Charley nénje - az ál) sajnálom, teljesen belepaszírozták a buzi és transzvesztita (már elnézést) karaktersablonba és semmi áron nem engednék ki onnan. Jó volt a szerepében, sokszínű és gumiarcú, mint Jim Carrey. De nekem sokkal jobban tetszett abban az 5 percben, amíg az elején ő is fiatal angol diákként volt jelen. Sajnos a végén, mikor visszavedlik önmagává, már nem tudta levetkőzni az előző 2 óra "nőiességét" és nem volt hiteles férfi szerelmes.


2008. nov. 30. 14:22 - írta ejj Este mentünk a Nyolc nő-re a Kamarába. Nekem nagyon tetszett. Valahogy nem számított most, hogy mennyire jó a szereplőválasztás, mert jól sikerült a darab. Igazi krimi volt, sodort magával, izgultam, éreztem a feszültséget és ez tök jó. A történet szerintem eleve jól megírt, fordulatos, rejtélyes, tele titkokkal, hazugságokkal. Az ebből készült francia filmet is nagyon szerettem, ott még a legváratlanabb pillanatokban dalra is fakadtak a szereplők, amitől kicsit bizarrabb felhangot kapott a történet. Itt csak simán a próza volt, de nem is volt szükség másra. A díszlet a filmbeli, egy jómódú család villájának a hallja, rálátunk pár szobaajtóra a félemeleten, az ebédlőbe vezető üvegajtóra, a bejárati ajtóra és a konyha felé vezető átjáróra. Itt van és ide érkezik a nyolc nő. Az öreg szolga és a szemtelen fiatal cseléd, a ház úrnője, az ő kerekesszékes anyja és furcsa nővére, a fiatalabbik, lázadó kamaszlánya, és az idősebb, aki most tért haza látogatóba, valamint később a férj gyűlölt nővére. Bevallom a történet végére egy kicsit én mindig úgy érzem, hogy ez egy enyhén nőgyűlölő story, amiben sajnáljuk a szegény férfit. Sok a mocsok, sok a kiderült titok, de legalább annyira rejtegetnivaló volt a férjnek is. A cselekmény menete miatt a végén megrendülve fogadja a néző, ahogy öngyilkos lesz, de azt mondom, valahol mégsem lehet sajnálni. A színészi játék is többé-kevésbé jó volt, nekem igazán Seres Ildi tetszett (ő az úrnő), az ilyen szerepekben mindig van elég tartása, mély nőiessége. A többiekről csak összevissza, ahogy eszembe jut. Szegő Adrienn (szemtelen fiatal cseléd) annyira hamisan beszél, hogy rossz hallgatni, játékban volt egy-két jó megmozdulása, dacos szemhúzogatása, bár azt hiszem, az inkább neki zsigerből jött... Péva Ibolyán (öreg szolgáló) nagyon meglepődtem, idős már és az utóbbi időben ha színpadra is állt, kicsit zavartnak, megfáradtnak tűnt, én nem mertem volna rábízni ezt a szerepet. De nagyon jó volt, változatosan, szépen, visszafogottan játszott, minden manír nélkül. Igazán jó volt nézni. Nem így Máhr Ágit (a furcsa nővér), aki megint csak külsőségekkel akart operálni, két foncsikba fogott hajjal és hisztérikus sipákolással. Kerekes Valériára (kerekesszékes nagymama) nagy melléfogás volt ráosztani ezt a nagyon öreg szerepet, nem való még neki és nem tudta megoldani sem. Tényleg a darab hangsúlyainak köszönhető, hogy mégsem voltak kirívóan rosszak ők ketten sem. Jancsó Dóra (hazatért nagyobbik lány) nagyjából tetszett, néha kicsit túl intellektüell volt, meg nem annyira az ő világa ez a mélyen gondolkodó, hú, de nagyon nyomozni akaró lány, aki különben intézetben tanul, de azért most éppen terhes maradt. Nem tudta megmutatni minden oldalát. De az utóbbi idők darabjai közül ebben találtam a leghitelesebbnek. Kertész Marcella (a férj utált nővére) jó volt, csak felvett egy furcsa szájhúzást, amit rendre elővesz és az nem tetszik. Papp Liviának (a kisebbik lány) megint nem felnőttet kellett játszania, hanem egy fiús, nagyon lázadó kamaszlányt, de azt jól csinálta, meg minden, csak jó lenne már egy női szerepben látni. Mindenesetre a darabot tényleg ajánlom, mert jó történet és igazán krimi lett.


2008. nov. 30. 14:09 - írta ejj Este pedig elmentem a Pilonon-ra, amire régóta bíztattak már. Fogalmam sem volt, mire számítsak, ráadásul azt hittem, hogy alul vagyok jócskán művelve (mondjuk így is...) és ez valami ókori római vagy görög mondaköri figura... Hát eléggé mellnyúltam. :) A pilon-ról van szó, ami a híd legmagasabban lévő része, a teteje. Erről ugrik le a fiú, akit Szűcs Péter Pál játszik. Öngyilkosságot elkövetők csoportjába jár és elmeséli az életét. Amiben nincsen semmi különös. Bölcsészfiú, elvált szülőkkel, akit elhagyott a barátnője és nem talál állást. Snassz, hiszen itt élünk benne. Fiatalok játsszák, tavaly végzettek, meg most végzősök a Színműről. Később felfedeztem a játszók között Vári-Kovács Pétert is, aminek külön örültem. A darab nagyon jó, az utóbbi idők legjobbja. Élettelien játszanak, a téma kényes kicsit, a tálalás önironikus és mindenki nagyon tehetséges, meg olyan igazi társulati csapatjáték volt. Ja, és dalok is voltak, ütemek, ritmusok, rigmusok. Meg akarom még nézni és másnak is ajánlom. Szereplők voltak: Galán Angéla, Herczeg Tamás, Kiss Diána Magdolna, Orosz Ákos, Szűcs Péter Pál, Vári-Kovács Péter, Vesztl Zsófia


2008. nov. 30. 14:02 - írta ejj Este Ájlávjú volt a Vidám Színpadon. Jó volt, bár sikerült kifognom a 3. szereposztást, úgyhogy sem Balogh Annát, sem Andrádi Zsanettet nem láttam. De a többiek is jók voltak: Radnay Csilla, Simon Kornél, Fekete Linda és Vári-Kovács Péter (one of my sweethearts, Pán Péterként szerettem bele). Különben teljesen olyan az előadás, mint a Madáchos volt (ott még Te édes, de jó vagy, légy más volt a címe). Kellemes, vicces, jó az egész. A kedvenc részeim maradtak, amik voltak: mikor a férj a reggelinél énekel a feleségéről, félig a feleségének, ez egy nagyon szép, érzelmes dal, és mikor a két öreg találkozik a temetőben. Nagyokat röhögtem, a közönség viszont megosztott volt. A mellettem ülő középkorú nőknek egyáltalán nem tetszett. Sokan nem mernek magukon röhögni.


2008. nov. 30. 14:01 - írta ejj Szeget szeggel - Shure 2008. április 8.


2008. nov. 30. 14:01 - írta ejj Wicked - Stuttgart 2008. április 5.


2008. nov. 30. 14:00 - írta ejj Wicked - Stuttgart 2008. április 4.


2008. nov. 30. 13:58 - írta ejj SZÍNHÁZI VILÁGNAP 2008 Ha az ember a tűzzel játszik, elkápráztat és megvilágosít... Idén Robert Lepage kanadai író, színész, filmrendező fogalmazta meg a világnapi üzenetet. Sokféle feltevés létezik arról, hogyan jött létre a színház, ezek közül egy mese-változat érintett meg a leginkább: az idők kezdetén egy éjszaka az emberek összegyűltek a kőbarlangban a tűz körül és meséltek egymásnak. Egyszer csak valamelyiküknek az az ötlete támadt, hogy meséjét saját árnyékával illusztrálja. A lángok fényében a természetesnél nagyobb árny alakok jelentek meg a kőbarlang falán. A többiek elbűvölten figyelték, és világosan felismerték, melyik árny az erős és melyik a gyenge, az elnyomó és az elnyomott, az Isten és a halandó. Napjainkban a reflektorok fénye helyettesíti az örömtüzet, és a színpadi gépezet a kőbarlang falát. És bármennyire is tisztelek néhány puristát, ez a mese engem arra emlékeztet, hogy a technika már a kezdetek kezdetén jelen volt a színházban, és nem szabad fenyegetésként értelmezni, inkább egységteremtő eszközként. A színházművészet fennmaradása azon múlik, hogy képes-e megújulni, be tudja-e fogadni az új eszközöket, az új nyelveket. Különben hogyan mutathatná be a kor nagy kihívásait, és hogyan segíthetné az emberek közti megértést, ha saját maga nem nyitott szellemű? Hogyan kérkedhetne azzal, hogy megoldásokat kínál az intolerancia, a kirekesztettség, a rasszizmus problémáira, ha saját gyakorlatában elvet mindenféle műfaji keveredést és integrációt? Ha a művész a világot a maga egészében akarja megmutatni, új formákat és gondolatokat kell megfogalmaznia, és bíznia kell a néző intelligenciájában, hogy az örökös fény- és árnyjátékban képes felfedezni az emberit. Igaz, ha az ember túl sokat játszik a tűzzel, előfordulhat, hogy megégeti magát, de abban a szerencsében is része lehet, hogy elkápráztat és megvilágosít. Québec, 2008. Fordította: Lakos Anna A Nemzetközi Színházi Intézet (International Theatre Institute, ITI) kezdeményezésére 1961 óta ünneplik meg minden év március 27-én a Színházi Világnapot. Idén Robert Lepage kanadai író, színész, filmrendező fogalmazta meg a Világnapi Üzenetet.


2008. nov. 30. 13:17 - írta ejj We will rock you - Bécs 2008. március 22.


2008. nov. 30. 11:38 - írta ejj A koncert helyszíne nem egy színház, hanem a Stadthalle volt, egy nagy, de igényes sportcsarnok, 2000-nél több férőhellyel, mozinézőtérrel. Megszoktam a helyet, ahhoz képest, hogy 28. sorban ültem, nagyon jó volt, majdnem teljesen középen volt. És vártam, nagyon-nagyon izgatottan. Ugyanis néhány éve után most szerepelt Drew Sarich újra bécsi színpadon a londoni Nyomorultak után. Jézus-koncert: Ez volt az én élmény- és élvezetrendezvényem. Isteni volt az egész, a legjobb Jézus, amit valaha láttam. Ahogy Drew (Jézus), meg Serkan Kaya (Júdás) összejátszanak, annyira összeért az egész, érzelmileg, színészileg, hangilag. Játszottak már ebben a formációban, de ez sokszorosan felülmúlta azt a régebbit. A hangosítás egy csoda volt, mikor megszólalt először a zenekar, csak füleltem, hogy ez élő? Annyira tiszta volt, egyenként minden hangszer és az összhatás, ahogy szeretem. Drewt meg imádom, úgy énekelt, mint egy valóban földre szállt isten. A tekintetébe belehaltam, úgyhogy az egész csak egy összefüggő borzongás volt. Az ő Jézusa sokkal emberibb és esendőbb, mint ahogy itthon szokták megfogalmazni a szerepet. Indulatosabb, sokkal inkább férfi, mint egy éteri figura. A Getshemane-ja még mindig nem tetszik maradéktalanul, de ez is amiatt van, mert máshogy fogja fel, más értelmezésben interpretálja, mint ahogy a magyar énekesek. Serkan lázadó Júdás, aki nincs meggyőződve tette helyességéről, folyamatosan kétségek gyötrik, és mindennek ellenére végtelenül szereti és tiszteli Jézust. Sokszínűbb, árnyaltabb így a történet. A többi szereplő az volt, akik mindig: Rob Fowler Pilátusként, a temperamentumos, molett nő Heródesként.


2008. júl. 18. 13:53 - írta ejj

Este a József Attilába készültünk Az öreg hölgyre. Nem volt letéve a jegyünk, de megoldották, aztán bementünk és valahogy gyanússá vált az egész. Hát igen... Életemben másodszor fordult elő, hogy más előadásra mentem, máskorra, mint ahogy szerettem volna (volt egy ominózus Tháliás West Side Story, amit első sorból néztük volna, egy nappal korábban...). Szóval hát nem öreg hölgy volt. Hanem a Balfácánt vacsorára. Amit magamtól SOHA nem néztem volna meg. Így -mivel már kifizettük a jegyet, a ruhatárat, úgyhogy berángattam a lányokat, hogy kibírjuk, egyszer mindent meg lehet nézni, úgyhogy hajrá. Hát, nehezen bírtuk ki, nagyon szenvedtem. Néha már kínomban elröhögtem magam, de azt is csak nehezen. Kern, Koltai, Besenczi Árpád, Ulmann Mónika, Józsa Imre, Vándor Éva (valamelyik TV-sorozatban játszik, de színpadon tök jó volt). Agyhalál. Egy poén tetszett, de az nagyon, miszerint ha elmennél egy turkáló mellett, bebáláznának. :-DD Nem tudom, hogy volt pontosan, de az kész volt. Különben meg erőltetetten Kern, olyan, mint mindig: Kern, nagy vagány; Koltai mindig olyan, mint szokott lenni: Koltai, kicsit szerencsétlen, vicces és szánandó. Ullmann Mónika egy nulla. Besenczi Árpád erőltetett, irritáló, de mondjuk ezt kell csinálnia (csak neki is mindig ezt), Józsa Imre a tipikus kisember. Szeretném letagadni, hogy én láttam ilyet. Bár én tényleg próbáltam megtalálni benne azt, amit értékelni lehet. Nehezen ment.



2008. júl. 18. 13:52 - írta ejj Kellemes élménykért ért, hogy eredetileg kb. a színészek mögött ültünk volna a 2. emeleten, de komolyan, a színpad mögött fent, csak a fejük tetejét láttuk volna, de ahogy bementünk, mondta a jegyszedő lány, hogy ad inkább pótszékes jegyet, az jobb helyre szól. Majdnem teljesen középen ültünk végül, tök jó volt. A West Side Story-koncert tetszett, bár voltak vele gondjaim. De a zene istenien szólt, csak úgy zengtek a MÁV szimfonikusok, valahogy rá is voltam hangolódva, tetszett most az egész, nem untam a nagy instrumentális részeket. A prózák ki voltak nagyrészt húzva, de amit benne hagytak, azt se lett volna muszáj Miklósa Erika miatt, annyira hamisan beszélt. Éneklésben tetszett, de sajnos a torok- és rendes, magas hangjainak a váltásánál mindig volt egy bakkanás. Különben persze szépen énekelt és én azt hittem, hogy Dolhai Attilával a kettejük hangja nagyon el fog majd ütni, de annyira nem volt rossz. Na de szóval Dolhai Attila gyönyörűen énekelt, olyan szívszaggató Mariát, hogy emlegetni fogom még sokáig. A koreográfiák nem voltak rosszak, bár Tihanyi Ákostól többet vártam volna. A Jetek viszont... Húúúúú... Szabó Dávid, KisKeró, Száraz Tomi, György Rózsa Sándor, Pirgel Dávid és Tihanyi Ákos. Hát, jók voltak. Mindegyik vékony, György Rózsa kivételével mindegyiknek golyólába van, táncolnak, pörögnek. Azokat a részeket nagyon bírtam. Jaj, kihagytam Sánta Lacit, pedig ő is nagyon tetszett. Mindig teljesen meglep, mikor pasis, mert annyira beragadt nekem Alfrédba, hogy nehezen tudok tőle elvonatkoztatni. :-) Tihanyi Ákos eszméletlenül táncolt, csak őt tudtam figyelni, amikor színen volt. Duda Évával táncoltak duetteket, azok nem voltak jól, nem illenek egymáshoz és Ákos alig bírta felemelni, csúnyán jött ki. Száraz Tomi nagyon Riff, illett hozzá, jobbat kívánni sem lehetett volna. Janza Kata kritikán aluli Anita volt, felvágott ruhában mutogatta a vastag comjait, táncolni még mindig nem tud, egy fekete paróka pedig nem ad temperamentumot. Az éneklés pedig egyáltalán nem megy már neki, csak szenvedés volt az egész. Pedig az Anita-Maria duettnél kevés dalt szeretek jobban. Szabó P. Szilveszter, mint Narrátor teljesen felesleges volt, olyan elcsépelt mondatokat adtak ráadásul a szájába, hogy azt kikértem magamnak, nevetséges volt. Összességében mégis jó élményként csapódott le bennem a koncert, kellett már egy ilyesmi. A hangosítással viszont komoly gondok voltak, ami a MüPa-t ismerve furcsa. De lehet, hogy pont ez volt a baj, hogy a saját akusztika és a mikroportos hangosítás arányait nem tudták eltalálni. A vetítések is kicsit közhelyesek voltak, de hangulatilag jók.


2008. júl. 18. 13:49 - írta ejj Szűcs Péter Pált néztük meg a Jazz and Jews-ban. Azt hittem, többet kell majd énekelnie, de inkább összekötő volt két zongorázás között, mint főpincér (csak annak kicsit fiatal). Tetszett, amit csinált, nagyon színpadi hangja van prózában is, és tud mit kezdeni magával. Csak kicsit sok, főleg ilyen közelről. De nem kellene ezen olyan sokat javítani, csak kicsit visszavenni. Két bácsi zongorázott (sajnos nem emlékszem a nevükre), egyikük játszott még Elvis Presley mellett anno. Annyira profik voltak, öregek, akikből ömlik a zene, a hangulat. Elringatott az egész, rengeteg Gerschwin, lüktetett, áradt, nem csak 1 óra hosszat tudtam volna hallgatni. Visszatöltötte, amit a nap kivett belőlem.


2008. júl. 18. 13:47 - írta ejj Egy újabb Macskák, irtó gagyi ez az előadás. Végignyerítettük a többiekkel, úgyhogy érdemes volt elmenni, baromi jól éreztem magam. Egyházi Géza (Old Csendbelenn) gyönyörűen énekelt, Szente Vajk (Elvis Trén) viszont siralomrossz volt. Azon meg újfent elképedtem, hogy Balla Eszter mennyire jól táncol.


2008. júl. 18. 13:46 - írta ejj Ezt az előadást magamtól sose néztem volna meg. Járom az utam - revüest, ismert dalocskákkal és baromi jól éreztem rajta magam. Voith Ági, Bordogi Gyula, Galambos Erzsi, Zöld Csaba, Tompos Kátya, többek között. Hol van az a nyár, hol a régi szerelem, Szomorkás a hangulatom máma, Haboa sütemény... Annyira jó volt, tök kikapcsolt. :-)


2008. febr. 10. 20:23 - írta ejj

Az Asztalizenét néztem meg, kortárs darab, sokan szidták, sokan dicsérték, nekem tetszett. Régóta láttam ilyen jó színészi játékokat. Persze felmerült bennem is, hogy ezt mennyire nehéz játszani, vagy mennyire nem. Hiszen a mi korunk újgazdagjairól van szó, akik Budán élnek és egy budai étterembe járnak, mint egy "társaság". Valójában senki sem szeret senkit, csak elviselik egymást, röhögnek a másikon a háta mögött... Semmi másról nem szól a darab, csak egy estéjükről, amikor beszélgetnek, a semmiről, mint mindig. De sok minden kiderül róluk. Érdekes, sokszor nyers humorú, műveltség és tajparaszt megjegyzések. Színészileg viszont nagyon elégedett voltam. Kovács Patrícia sokszínű, sosem láttam még színpadon, de nagyon tetszett, magára vonja a figyelmet a csöndjeivel is. Wéber Kata egyre nőiesebb és csillogóbb, sokat fejlődött, természetes és elvesztette a modorosságot a prózájából. Szávai Viki csak az utolsó 1/3-ra érkezik, de emlékezetes marad. A tehetetlenségével, az otthonülő feleség és nyüzsögni vágyó nő belső vívódásaival. Nagy Ervin végre nem egy csupamacsó szerepben, nem győzött meg teljesen, de jól játszott. Nem úgy Csányi, aki katasztrófa volt, nulla átéléssel, pöszögéssel, rossz szövegmondással, abszolút civilen. Földi Ádám belépője hatásos, szerintem jobb, mint általában egy főiskolás, helyén voltak a szavai, szépen beszél és belülről volt ereje. Schneider Zoltánnak méltatlanul nem volt szerepe a darabban, úgy tűnt, nem tudtak ezzel a karakterrel nagyon mit kezdeni. Bár az utolsó jelenet, mikor vele akarják kifizettetni az összes számlát, elég erős. Ugyancsak mikor megmerevedik a kép és mindenki maga előre nézve mondja el az emlékeit az augusztus 20-i nagy viharról. Ott még a hideg is kirázott, furcsán kilép a darab magából ott, erőteljes, hatásos rész volt. Tetszett Marjai Virág és Adorjáni Bálint is, pici karakterek, akik ugyan hozzátettek, de ha nem lettek volna, sem vesznek el. A tér modern, háromszintes és mindig, mindenki előre nézve beszél. Le kell esnie, hogy azért mert a színpad hátulján lévő rész, az valójában ott van, ahol a közönség ül, a többiek oda beszélnek. Gondolom, tulajdonítottak annak is valami külön értelmet, hogy ki, mikor, melyik szinten mozog, de ezen most komolyan el kellene gondolkodnom, úgyhogy inkább nem teszem. Az előadás megnézésre érdemes, kicsit érdes, de nagyon mai és nagyon igaz.



2008. febr. 10. 20:21 - írta ejj

Vámpírok bálja: Az esti előadás már összeállt. Mikor beültem, megnéztem a telefonomat, sms várt egy barátnőtől, hogy nagyon jó szereposztás van, figyeljem helyettük is. :-) Jakub (a délutáni Professzor) volt Herbert, az első szereposztás Professzor (Jens Janke) volt, meg Matthias, 1. szereposztás Sarah (Katrin Löbbert) és Vanni táncolta a Piros Csizmákat. Ja, a Sarah-táncoslány (Kym Boyson) :)) az tiszta orosz fejű, tömpe orral, lapos arccal és idióta fejeket vág folyamatosan. A Fehér Vámpír Kevin Hudson nekem nem tetszik, nem táncol szépen és lelketlen. A Fekete Vámpír az volt, aki délután, nem az, aki csütörtökön. Ez magasabb, szálkásabb és szerintem jól táncolt, bár délután az egyik felcsapom a lábam a fejem mellé-je nem sikerült. De a tömzsi, hát az vicces volt. Matthias szexi, az estire beerősített, a délutáni csak beéneklés volt neki ezek szerint. Az Unstillabre végi kitartott hangok fergetegesek nála, nagyon jó helyre támasztja be, zeng telten az egész. A csütörtöki Sarah (Katrin Löbbert) most jobban tetszett, jól énekel nagyon, a játékával nem voltam mindig kibékülve. A Chagal most egy szláv volt (Jerzy Jeszke), lehet, hogy ő is lengyel (igen). Mindenesetre isteni volt, jobb, mint Pavletits, és tájszólással beszélt, fergetegesen jó. :-)) Az első szereposztás Professzor is nagyon jó. Még Jakubnál amin nagyon röhögtem, az a Knoblauch reprise, mielőtt behozzák Chagalt, Magda söpröget, ő meg nézegette a fenekét, tök kész. Jens Janke-nél meg a Kripta volt nagyon vicces. Bár az Jakubnál is, ahogy mondják, hogy "nyisd ki a koporsókat". :-DD Meg ahogy fennakad a Professzor, az halálprofi, sokkal nagyobbat esik és rugózik, ott a korlátrész alja lehajtható, mikor leül, ráül. Viszont gagyi, hogy elég alacsonyan van az a rész, Alfréd a derekáig felér gyakorlatilag. Így sokkal kevésbé hat a jelenet, nincs annyira minden irányból középen a Professzor. Matthiastól a végére már olvadoztam egészében és ott már boldogan álltam fel tapsolni is. Lehet, hogy ennyi kellett a kinti előadáshoz való akklimatizálódáshoz. :-) Ja, hogy ki ne maradjon: Koukol. Ez a karakter a mi előadásunkban lett szimpatikus és szeretnivaló, Farkas Gábor által. Kint agresszív, a sminkje rémisztő, mintha a fejéről lenyúzták volna a bőrt, különben Stefan Büdenbender játszotta. És hát a darab vége, ami szánalmas. Ugyanis, aki már látott külföldi előadás videón, az tudja, kint bizony a farkasok megeszik a Professzorékat üldöző Koukolt. Ez még mind semmi, már a papírárnyék-kutyákon is röhögtem, de az itt lévő plüss szrüke farkasok, piros led szemekkel, az mindent vitt. Körülbelül mint a szovjet bábfilmekben.

Sajnos nem láttam Thomas Borchertet Krolocknak, lemaradtam már Tihanyi Ákos kinti szerepléséről és az első szereposztás, német Megasztáros Alexander Kawls Alfrédjáról is. De élmény volt és nagy elmaradásomat pótoltam ezzel a hétvégével.



Régebbiek | Végére »