Este a József Attilába készültünk Az öreg hölgyre. Nem volt letéve a jegyünk, de megoldották, aztán bementünk és valahogy gyanússá vált az egész. Hát igen... Életemben másodszor fordult elő, hogy más előadásra mentem, máskorra, mint ahogy szerettem volna (volt egy ominózus Tháliás West Side Story, amit első sorból néztük volna, egy nappal korábban...). Szóval hát nem öreg hölgy volt. Hanem a Balfácánt vacsorára. Amit magamtól SOHA nem néztem volna meg. Így -mivel már kifizettük a jegyet, a ruhatárat, úgyhogy berángattam a lányokat, hogy kibírjuk, egyszer mindent meg lehet nézni, úgyhogy hajrá. Hát, nehezen bírtuk ki, nagyon szenvedtem. Néha már kínomban elröhögtem magam, de azt is csak nehezen. Kern, Koltai, Besenczi Árpád, Ulmann Mónika, Józsa Imre, Vándor Éva (valamelyik TV-sorozatban játszik, de színpadon tök jó volt). Agyhalál. Egy poén tetszett, de az nagyon, miszerint ha elmennél egy turkáló mellett, bebáláznának. :-DD Nem tudom, hogy volt pontosan, de az kész volt. Különben meg erőltetetten Kern, olyan, mint mindig: Kern, nagy vagány; Koltai mindig olyan, mint szokott lenni: Koltai, kicsit szerencsétlen, vicces és szánandó. Ullmann Mónika egy nulla. Besenczi Árpád erőltetett, irritáló, de mondjuk ezt kell csinálnia (csak neki is mindig ezt), Józsa Imre a tipikus kisember. Szeretném letagadni, hogy én láttam ilyet. Bár én tényleg próbáltam megtalálni benne azt, amit értékelni lehet. Nehezen ment.
Az Asztalizenét néztem meg, kortárs darab, sokan szidták, sokan dicsérték, nekem tetszett. Régóta láttam ilyen jó színészi játékokat. Persze felmerült bennem is, hogy ezt mennyire nehéz játszani, vagy mennyire nem. Hiszen a mi korunk újgazdagjairól van szó, akik Budán élnek és egy budai étterembe járnak, mint egy "társaság". Valójában senki sem szeret senkit, csak elviselik egymást, röhögnek a másikon a háta mögött... Semmi másról nem szól a darab, csak egy estéjükről, amikor beszélgetnek, a semmiről, mint mindig. De sok minden kiderül róluk. Érdekes, sokszor nyers humorú, műveltség és tajparaszt megjegyzések. Színészileg viszont nagyon elégedett voltam. Kovács Patrícia sokszínű, sosem láttam még színpadon, de nagyon tetszett, magára vonja a figyelmet a csöndjeivel is. Wéber Kata egyre nőiesebb és csillogóbb, sokat fejlődött, természetes és elvesztette a modorosságot a prózájából. Szávai Viki csak az utolsó 1/3-ra érkezik, de emlékezetes marad. A tehetetlenségével, az otthonülő feleség és nyüzsögni vágyó nő belső vívódásaival. Nagy Ervin végre nem egy csupamacsó szerepben, nem győzött meg teljesen, de jól játszott. Nem úgy Csányi, aki katasztrófa volt, nulla átéléssel, pöszögéssel, rossz szövegmondással, abszolút civilen. Földi Ádám belépője hatásos, szerintem jobb, mint általában egy főiskolás, helyén voltak a szavai, szépen beszél és belülről volt ereje. Schneider Zoltánnak méltatlanul nem volt szerepe a darabban, úgy tűnt, nem tudtak ezzel a karakterrel nagyon mit kezdeni. Bár az utolsó jelenet, mikor vele akarják kifizettetni az összes számlát, elég erős. Ugyancsak mikor megmerevedik a kép és mindenki maga előre nézve mondja el az emlékeit az augusztus 20-i nagy viharról. Ott még a hideg is kirázott, furcsán kilép a darab magából ott, erőteljes, hatásos rész volt. Tetszett Marjai Virág és Adorjáni Bálint is, pici karakterek, akik ugyan hozzátettek, de ha nem lettek volna, sem vesznek el. A tér modern, háromszintes és mindig, mindenki előre nézve beszél. Le kell esnie, hogy azért mert a színpad hátulján lévő rész, az valójában ott van, ahol a közönség ül, a többiek oda beszélnek. Gondolom, tulajdonítottak annak is valami külön értelmet, hogy ki, mikor, melyik szinten mozog, de ezen most komolyan el kellene gondolkodnom, úgyhogy inkább nem teszem. Az előadás megnézésre érdemes, kicsit érdes, de nagyon mai és nagyon igaz.
Vámpírok bálja: Az esti előadás már összeállt. Mikor beültem, megnéztem a telefonomat, sms várt egy barátnőtől, hogy nagyon jó szereposztás van, figyeljem helyettük is. :-) Jakub (a délutáni Professzor) volt Herbert, az első szereposztás Professzor (Jens Janke) volt, meg Matthias, 1. szereposztás Sarah (Katrin Löbbert) és Vanni táncolta a Piros Csizmákat. Ja, a Sarah-táncoslány (Kym Boyson) :)) az tiszta orosz fejű, tömpe orral, lapos arccal és idióta fejeket vág folyamatosan. A Fehér Vámpír Kevin Hudson nekem nem tetszik, nem táncol szépen és lelketlen. A Fekete Vámpír az volt, aki délután, nem az, aki csütörtökön. Ez magasabb, szálkásabb és szerintem jól táncolt, bár délután az egyik felcsapom a lábam a fejem mellé-je nem sikerült. De a tömzsi, hát az vicces volt. Matthias szexi, az estire beerősített, a délutáni csak beéneklés volt neki ezek szerint. Az Unstillabre végi kitartott hangok fergetegesek nála, nagyon jó helyre támasztja be, zeng telten az egész. A csütörtöki Sarah (Katrin Löbbert) most jobban tetszett, jól énekel nagyon, a játékával nem voltam mindig kibékülve. A Chagal most egy szláv volt (Jerzy Jeszke), lehet, hogy ő is lengyel (igen). Mindenesetre isteni volt, jobb, mint Pavletits, és tájszólással beszélt, fergetegesen jó. :-)) Az első szereposztás Professzor is nagyon jó. Még Jakubnál amin nagyon röhögtem, az a Knoblauch reprise, mielőtt behozzák Chagalt, Magda söpröget, ő meg nézegette a fenekét, tök kész. Jens Janke-nél meg a Kripta volt nagyon vicces. Bár az Jakubnál is, ahogy mondják, hogy "nyisd ki a koporsókat". :-DD Meg ahogy fennakad a Professzor, az halálprofi, sokkal nagyobbat esik és rugózik, ott a korlátrész alja lehajtható, mikor leül, ráül. Viszont gagyi, hogy elég alacsonyan van az a rész, Alfréd a derekáig felér gyakorlatilag. Így sokkal kevésbé hat a jelenet, nincs annyira minden irányból középen a Professzor. Matthiastól a végére már olvadoztam egészében és ott már boldogan álltam fel tapsolni is. Lehet, hogy ennyi kellett a kinti előadáshoz való akklimatizálódáshoz. :-) Ja, hogy ki ne maradjon: Koukol. Ez a karakter a mi előadásunkban lett szimpatikus és szeretnivaló, Farkas Gábor által. Kint agresszív, a sminkje rémisztő, mintha a fejéről lenyúzták volna a bőrt, különben Stefan Büdenbender játszotta. És hát a darab vége, ami szánalmas. Ugyanis, aki már látott külföldi előadás videón, az tudja, kint bizony a farkasok megeszik a Professzorékat üldöző Koukolt. Ez még mind semmi, már a papírárnyék-kutyákon is röhögtem, de az itt lévő plüss szrüke farkasok, piros led szemekkel, az mindent vitt. Körülbelül mint a szovjet bábfilmekben.
Sajnos nem láttam Thomas Borchertet Krolocknak, lemaradtam már Tihanyi Ákos kinti szerepléséről és az első szereposztás, német Megasztáros Alexander Kawls Alfrédjáról is. De élmény volt és nagy elmaradásomat pótoltam ezzel a hétvégével.
